Sok, számomra fura dologra csodálkoztam rá első alkalommal, mikor Franciaországban éltem.

Persze rám is néztek ferde szemmel a franciák étkezés kapcsán.

Az előző blogomban már említettem találkozásomat az osztrigával.

Ezen kívül ettem még kint mindenféle tengeri kagylót, csigát, rákot, amiket igencsak megkedveltem.

Ha jött az apály, már fogtuk is a kis hálóinkat, vödreinket, és vadásztunk a tengeri herkentyűkre.

Az Ile Madame-on gyűjtöttük a vacsorára valót.

Bigorneau csiga

Nem messze innen van a Fort Boyard, egy erődítmény a tengerben, ahol egy izgalmas szabadulós játékot forgatnak. Egyébként régebben a magyar tévében is leadtak ebből pár adást.

Visszatérve a gasztronómiára, elég jót derültem akkor, mikor az általam elkészített pogácsát késsel villával és salátával ették házigazdáim :)

 A franciák reggelije általában kávé. Néha croissant, pain au chocolat (isteni csokis süti) vagy  lekváros kenyér.

A legjobb reggel piacon venni, frissen, langyosan :)

Én teás vagyok, és amikor először kértem hozzá citromlét, háromszor kérdeztek rá, hogy biztos vagyok-e ebben.

Ezek után már semmit nem szóltak, mikor reggelire a baguette-et sajttal merészeltem enni (csak a szemöldöküket vonogatták :)

Bezzeg ők karácsonykor a szent Jakab kagylókat élve dobták a serpenyőbe, miközben azok hangtalanul sírtak.

A sajtot az étkezések végén elég gyorsan megszerettem, a joghurtokkal, gyümölcsökkel egyetemben.

A franciák nálunk sokkal több joghurtot fogyasztanak, sokszor natúr joghurtba lekvárt keverve, ami igazán finom, a lányaim is bizonyíthatják.

 A piacon ismertem meg egyébként  a lapos arab kenyeret, ami szintén egyik kedvencemmé vált.

 Később, mikor Avignonba jártam egyetemre, minden hétvégén piacra jártam, és kóstoltam az ezerféle olivabogyót, provanszi fűszerekkel, citromfűvel, fekete, barna, zöld színben, kicsit, nagyot, közepeset...

A francia ízeket a mai napig emlegetem, néha felidézem kis konyhámban is, és mindenkit arra biztatok, kóstoljon bele a francia konyha ízeibe, érdemes.